Az előző gondolataim alapján már nem csak hitehagyottnak, hanem istentagadónak is tarthatna bárki. Egyiket sem ismerném el. Ettől függetlenül még megítélhetnének és eretnekként máglyára küldhetnének, ha tehetnék. Ugyanakkor az istenfélő emberek annyira nem félik az imádott Istenüket, hogy a másik embert el ne ítéljék, ha az nem osztja az általuk igaznak tartott istenképüket.
Az istenkeresés tehát még mindig ígéretes lehetőségnek látszik. Ezen emberi törekvést, még Darwin nézeteinek közel másfél évszázados múltja sem tudta megállítani. Aztán a XX. századra az emberek vére tett pecsétet. Így nem csoda, hogy a XXI. század embere már nem elégszik meg az evolúció bizonygatásával. Nem hisz a vallások hiten alapuló szeretet prédikációiban. Az ígéreteknek, hogy majd Isten véget vet minden szenvedésnek, bajnak. Az Ezeréves Birodalom víziója, az egyenlőség, testvériség, és a javak közös elosztásának eszméje, mind-mind csak vérontást eredményezett. Semmi előremutató változás, csak kudarc.
A feleszmélés és a ráébredés még nem jellemző tömegesen. Az emberek próbálkoznak, próbálkoznak, próbálkoznak... és semmi. Gandhi túlmutatott korán és e mondatával irányt mutatott: "Amit beleteszünk a világba, azt tudjuk belőle visszakapni."
-Egonymus-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése