Üdvözlet az Olvasónak!
Blogom célja, hogy segítséget nyújtsak -a blogot látogatókkal együtt- a
kiközösített, vagy elkülönült Jehova Tanúinak. Ugyan már nem nevezhető Jehova
Tanújának az, akiről a gyülekezetben bejelentik, hogy "X.Y. nem Jehova
Tanúja." Az én esetemben már kétszer elhangzott ez a tárgyilagos, rövid
mondat. Egyik esetben sem voltam jelen. Nem vagyok mazochista, hogy kínozzam
magam. Elég volt az a pár évtized, amit 'bent' töltöttem az 'Igazságban'.
Sajátos szabadság köszönt ilyen esetben az emberre. Talán üres lesz az élet.
Nehéz elviselni a kirekesztettség érzését.
A hittestvérek, akik szinte már családtagoknak tekintettél, nem szólnak
és nem is köszönnek neked. Ha meglátnak még a fejüket is elfordítják.
Ugyanakkor tudom, hogy sokuknak sír a szíve fájdalmában, hogy hűtlen,
hitehagyott és halálra ítélt vagy. A családod tagjai is csak éppen hogy
beszélnek veled. A házastársad is, mit kezdjen veled ebben az állapotodban. A
legfontosabb kérdés mégis az, hogy mit kezdesz magaddal? Ez attól is függ, hogy
miért történt meg a kiközösítés, ill. elkülönülés. Vissza, vagy végleg el? Mi a
célod?
Ha van kedved és igényed a beszélgetésre, kérlek írj!
-Egonymus-
Érdekes volt amit írtál, a 2xes kiközösítésről. Gondolom a te döntésed is benne volt és tudtad mivel jár, hiszen egyszer már kipróbáltad. Én másképp oldottam meg, mert hosszas megfontolás után sem éreztem, hogy a családomnak (a tágabbnak, mert a szűkebb az velem van a szervezet elutasításában) nem akartam kellemetlenségeket és nem hiszem, hogy számít a tagság bárhol is, ha inaktív vagy. Persze, ha van egy másik csoport, ahova tartozni akar valaki, akkor jogos, hogy rendezze az előzővel a kapcsolatát, (vagy ha olyan mélyen nem ért egyet a régivel, hogy vállalhatatlan számára). Nem mondom, hogy én boldog voltam, amikor lassacskán biztossá vált, hogy amit a Rabszolga mond és ír az csak találgatásokon alapuló spekuláció, de régebben is sejtettem csak nem voltak bizonyítékaim. Így az 1920-as évekre visszanyúló családi háttérrel és több mint 50 évi aktív gyülekezet látogatás és szolgálat után egyszerűen elzárkóztam minden beszélgetés és pásztorkodási kísérlet elől. Pedig ha vitába keveredünk és azt mondom, amit hiszek, egy órán belül kicsuknak engem is. Hazudni pedig nem fogok hitet érintő dolgokban. Ezért nem járok és nem beszélek olyannal, aki árthat. Más testvéreknek pedig annyit mondok, amennyit szerintem el tudnak viselni. Aki erősebb annak többet, aki botránkozósabb, annak semmit. Persze lehet, hogy ha világosan látom a továbblépés helyes útját, akkor azt fogom tenni. De jelenleg csak ugyanilyen hibás egyházakat látok. Csöbörből, vödörbe, meg minek? Hát tesókám én itt tartok és jó hogy kiírod magadból, ami benned van. Hajrá. Aki valaha JTvolt az a szíve mélyén az is marad, csak kicsit másfajta. Olyan felvilágosultabb, de azért mindig lesz bennünk egy közös érzés.
VálaszTörlésbölcs...:)
TörlésAzért azt hozzá kell tennem, hogy mind a kétszer tudatos elkülönülésről volt szó. Az ötven évbe a gyermekkorod is beleértendő(?) Gondolom. Nagyon jól csinálod és jó megkülönböztető képességgel szűröd meg, hogy kinek mennyit és hogy mondjál valamit. Talán most szerveződik egy keresztény /egyenlőre online/ közösség, ami nem egyházi intézmény lesz. Ez a közös érzés, így ismeretlenül is összeköt. :)
Törlés>>" Ha van kedved és igényed a beszélgetésre, kérlek írj!"<<
VálaszTörlésVálaszom: Igen, van!
Köszönöm Egonymus, hogy a Bloggerek rögös útjára Léptél.
Kívánok sok sok postot,és ugyanannyi (meg)értő Olvasót / Kommentelőt!
Van élet , oxigén , és jövő az Őrtorony falain kívül,
-tehát a (le)Lépésed nem kudarc,és baleset.
Én 18 éve nem bántam meg.
Üdvözlöm a blogot!
VálaszTörlésSok olvasót és építő eszmecseréket kívánok és kitartást a bloggerséghez!
Szia Johnny! Köszönöm a buzdítást.
Törlés